Nagyanyáink és felmenőik idejében azt gondolták, hogy ha majd szerelmi házasságot köthetnek, és a szüleik (a várúr, a pap, vagy akárki) nem szólhatnak bele a választásaikba, menyivel boldogabb kapcsolatokban élne és virágozna a társadalom.
Lelki szemeik előtt a szerelem és a feltétel nélküli szeretet lebegett: egy olyan világot álmodtak maguknak, ahol önmaguk lehetnek, és önmaguk miatt, saját személyiségükben szeretik őket.
Ha ma körül néznének a fent idézett régi korok asszonyai, a mi időnkben, alaposan meglepődnének: hiszen a mi korunkban már a nők szabadok, lehetőségük van önmegvalósításra, függetlenségre, és mégis mennyi a párkapcsolati krízis, az egyedülálló nő, a csonka család és a szomorúság! Ezzel a bevezetővel nem azt akarom sugallni, hogy jobb volt a régi korban, dehogy! Inkább csak rá akarnék mutatni arra, hogy a szabadság, a lehetőség még nem minden. Ha nem társul hozzá önismeret és tudás, akkor a szabadság semmit sem ér. Ahogy látjuk, tapasztaljuk napjainkban.
Soha ennyi szingli , elvált, bánatos, önmagát és párját kereső ember nem volt. Soha ennyi boldogtalanság nem terjengett a levegőben. Persze, ez így vitatható lehet, hiszen ezek az erőltetett kapcsolatok sem hoztak valódi harmóniát.
A kérdés, ami miatt írom a bejegyzést az, hogy ha már szabad a választás, ha már mindenki választhat, születési rangtól, pénztől, és minden mástól mentesen társat, vajon miért nem növekedett a boldog párok, száma? Miért nincs több boldogság a világban?
Ha nem ismered magad, honnan tudod, hogyan leszel boldog? Annyira nem akarjuk elkövetni a régi felmenők hibáját, hogy elköteleződni sem merünk. Mindig ara várunk: mi van akkor, ha jön a még jobb? A még szebb?A még gazdagabb? Vagy okosabb? Olyan széles lehetőségeink lettek, hogy már választani sem merünk. Mert mi van, ha az illető, aki jön, nem az IGAZI? Mi van, ha nem Ő a HERCEG fehér lovon? Igaz, lehet, h mi sem vagyunk hercegkisasszonyok, és volna mit fejlődni és letenni az asztalra, de kitartóan várjuk az IGAZIT, aki minden felsorolt tételnek megfelel. Van erre egy jó kis filmes utalásom is: a Csúf igazság szép hősnője a (segítséggel összehozott) randi után ezt mondja a segítőjének: 10-ből 10 pontos a listámon!
Így élünk: lista szerint, vágyak szerint, hogy lehetőség szerint a legkisebb közdelem se merüljön fel a kapcsolatban. Pedig a kapcsolat: tükör. És együtt, bátran megfejlődni még jobb tükör! A kitartás és egymás lassú kibogozása, a nehézségek egymással való átélése erősíthet! Nincs olyan igazán jó kapcsolat, amely csak a rózsaszín cukormázt tartalmazza.
*( az írás nem vonatkozik az extrém párkapcsolati nehézségekkel küzdő esetekre: bántalmazó, stb kapcsolatok, erről máskor lesz szó).
Ha tetszett a cikk, köszönettel veszem, ha megosztod! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: